Kettő plusz egy könyv
A történelmi regény mindig távol állt tőlem, valahogy a Quo vadisnál és az Exodusnál évekkel ezelőtt elakadtam. A közelmúltban azonban, Heller Ágnes Tel Aviv-i látogatása észrevétette velem olvasatlan könyveim sorában az akkor még legújabb könyvét a "Mai történelmi regényt", jelzem azóta bővült a sor az "Álom filozófiájával", amelyre, ahogy Ágnes szokta írni fejtegetéseiben, majd nemsokára ismét visszatérek, egy másik cikk kapcsán. "A Mai történelmi regény" bár filozófiai utakon fejtegeti a regényírás, elsősorban a történelmi regény mibenlétét, a laikus számára is kellemes olvasmány, s ha valaki írásra adná a fejét előtanulmányként ajánlott. Kedvcsináló is egyben, így aztán belevetettem magam a könyvben szereplő történelmi regények felvásárlásába és olvasásába. Így került kezembe egy régi barát új könyve, a Veterán, természetesen nem véletlenül.
Anno a Tinta Klub megalakulása hozott össze minket, és aztán, ahogy az lenni szokott a barátság, mint minden kezdeti fellángolás idővel megkopott. Lemorzsolódtunk, ki-mindenki hibája révén térben és időben eltávolodtunk egymástól. Talán nem végérvényesen, én legalábbis remélem, hogy kölcsönösen számolunk egymással és, ha új könyve jelenik meg valakinek a klubtársak közül elismerően ingatjuk fejünket: "Ennek már megint összejött".
Tintás barátom, Mansfield frissen megjelent könyve több szempontból is újszerű, mondhatni meglepő fordulat, hiszen én úgy gondoltam ilyen hosszú műfajhűséget, amit a misztikus thriller versus sci-fi veterán beavatottjaként magáénak tudhat nem könnyű és nincs is miért félbehagyni. A borító leírását olvasva azonban úgy tűnt Marcellus Mihály történelmi regény írására adta fejét.
Tintás barátom, Mansfield frissen megjelent könyve több szempontból is újszerű, mondhatni meglepő fordulat, hiszen én úgy gondoltam ilyen hosszú műfajhűséget, amit a misztikus thriller versus sci-fi veterán beavatottjaként magáénak tudhat nem könnyű és nincs is miért félbehagyni. A borító leírását olvasva azonban úgy tűnt Marcellus Mihály történelmi regény írására adta fejét.
Heller Ágnes könyvében, folytatva a Lukács György-féle hagyományt, a történelmi regény első számú sajátossága, hogy "a főhős (vagy főhősök) középen áll(nak) legalább két vagy több történelemformáló erő között".
A Veterán színtere Pannonia Inferior és székhelye, az időpont i.sz.124. Aquincum municípiummá avatására Hadrianus helytartósága óta először, de most már mint császár készül visszatérni. A kormányzó az ünnepi előkészületek feladatainak megbeszélésére orgiával végződő találkozóra hívja a város vezetőit. A történelminek ígérkező esemény sikerének buktatója egy felderítetlen gyilkosság. Mustella, a város egyik vezető tisztviselője kihagyva a római orgia nyújtotta világi élvezeteket barátjához Longinushoz siet, hogy elújságolja a császár érkezésének hírét. Megkeseredett beszélgetésük felidézi a regényt bevezető 16 évvel korábbi eseményeket.
Mustella és unokabátyja Marcus Lupius Melior valamint Longinus bajtársakként derítik fel a Danuvius nyomán fekvő területeket. Melior bár nem kevésbé harcedzett és kemény katonatársainál, mégis nyíltan szembeszegül rokonával, aki parancsot ad egy család kegyetlen lemészárlására, nők megerőszakolására. Mustella az akkori helytartótól, Hadrianustól remél méltó büntetést Melior távolmaradására, a terv azonban célt téveszt. Hadrianus ugyan már helytartóként is lehetőség szerint kerülte a konfliktust, a származását sértő megjegyzést nem hagyhatta büntetlenül. Mustella és Longinus szégyentől megalázottan alulmaradnak. A két férfi évekkel későbbi emlékektől zaklatott beszélgetése jelzi, a múlt nem minden sebet gyógyít.
Eközben Melior, a leszerelt veterán távol a városi intrikáktól kényelmesen él Pelso (Balaton) parti birtokán, ám a múlt őt is kísérti. Lelkiismeretfurdalás és büszkeség között ingadozva éri Mustella halálhíre. A külső és belső elvarratlan szálak nyomán utazik Aquincumba, a temetésre, ahol rámarad a gyilkos(osok) felkutatása. Melior azonban nem városi cselszövésekhez és politikai intrikákhoz szokott detektív, hanem terepen edződött katona. Sorra besétál a csapdákba. Mézesmadzagként a Városi Tanács (Ordo), nem véletlenül csak a gyilkos előkerítésével és nem a gyilkosságok felderítésével bízza meg. Másrészt elfogadja a vezetőség egyik titokzatatos tagjának, a mozaiképítő Ossiatusnak a helyzethez mérten túl szívélyes szállásajánlatát és végül a megbékélés nevében fogadja Longinus baráti jobbját és hozzá a legmézesebb madzagot, nővérének Sybillának szerelmét. Mindezek után nem csoda, hogy Melior eleinte inkább hűséges szolgálójának és ösztöneinek köszönhetően marad életben. Végül sejtése, a korábbi veterán és Mustella halála közötti kapcsolat, vezetik el a16 évvel korábbi vérengzés szemtanúihoz, az áldozatok fiaihoz. Pax Romana és a Birodalom látszólagos fényessége mögött megbújó belső viszályok, politikai intrikák és a nemtörődömség kedvező táptalaja a cselszövéseknek. Az időközben felnőtt fiúk bosszújának mesteri terve úgy illik a korabeli Aquincum és a történelmi Róma szerző által autentikusan megrajzolt képébe, mint az időközben nevet és polgárságot váltott Ossiatus mozaikkövei Hadrianus új hálószobájába.
A regény különböző indíttatású szálai végül keresztezik egymást; a három fiú, valamint Mustella és Longinus indítéka megegyező: a felelősök számonkérése. Longinus magára maradva még elszántabban, a veterán-gyilkosságok mögé bújva szervezi saját bosszúját, immár barátja és egyben szereleme Mustella elvesztése miatt is Hadrianust okolva. Meliort a cselekvésben és az összefüggések felismerésében Róma és a császár iránti megkérdőjelezhetetlen hűsége lassítja. Látva ugyan a visszásságokat, politikai intrikákat, a fényűző sekélyességgel szemben a várost a külső területektől elválasztó nyomort és sötétséget, a Veterán mindvégig katona maradt, akinek feladata a Pax Romana és császára védelme. A hadrianusi kor kétszer változtatja meg Melior életét, amikor kimarad az értelmetlen vérontásból, és ez katonai pályafutását előrelendíti. Másodszor, amikor veteránként felgöngyölítve a gyilkosságokat megmenti a császár életét, aki újból felemeli egészen a közbiztonsági aedilisi rangig. Végül mégis vesztesként kerül ki a csatából, hiszen az igazságért mindent fel kell áldoznia, legjobb barátját Sellát, szerelmét Sybillát és valahol az idealizmusát is, nem utolsó sorban kényelmes Pelso parti nyugalmát.
A Veterán színtere Pannonia Inferior és székhelye, az időpont i.sz.124. Aquincum municípiummá avatására Hadrianus helytartósága óta először, de most már mint császár készül visszatérni. A kormányzó az ünnepi előkészületek feladatainak megbeszélésére orgiával végződő találkozóra hívja a város vezetőit. A történelminek ígérkező esemény sikerének buktatója egy felderítetlen gyilkosság. Mustella, a város egyik vezető tisztviselője kihagyva a római orgia nyújtotta világi élvezeteket barátjához Longinushoz siet, hogy elújságolja a császár érkezésének hírét. Megkeseredett beszélgetésük felidézi a regényt bevezető 16 évvel korábbi eseményeket.
Mustella és unokabátyja Marcus Lupius Melior valamint Longinus bajtársakként derítik fel a Danuvius nyomán fekvő területeket. Melior bár nem kevésbé harcedzett és kemény katonatársainál, mégis nyíltan szembeszegül rokonával, aki parancsot ad egy család kegyetlen lemészárlására, nők megerőszakolására. Mustella az akkori helytartótól, Hadrianustól remél méltó büntetést Melior távolmaradására, a terv azonban célt téveszt. Hadrianus ugyan már helytartóként is lehetőség szerint kerülte a konfliktust, a származását sértő megjegyzést nem hagyhatta büntetlenül. Mustella és Longinus szégyentől megalázottan alulmaradnak. A két férfi évekkel későbbi emlékektől zaklatott beszélgetése jelzi, a múlt nem minden sebet gyógyít.
Eközben Melior, a leszerelt veterán távol a városi intrikáktól kényelmesen él Pelso (Balaton) parti birtokán, ám a múlt őt is kísérti. Lelkiismeretfurdalás és büszkeség között ingadozva éri Mustella halálhíre. A külső és belső elvarratlan szálak nyomán utazik Aquincumba, a temetésre, ahol rámarad a gyilkos(osok) felkutatása. Melior azonban nem városi cselszövésekhez és politikai intrikákhoz szokott detektív, hanem terepen edződött katona. Sorra besétál a csapdákba. Mézesmadzagként a Városi Tanács (Ordo), nem véletlenül csak a gyilkos előkerítésével és nem a gyilkosságok felderítésével bízza meg. Másrészt elfogadja a vezetőség egyik titokzatatos tagjának, a mozaiképítő Ossiatusnak a helyzethez mérten túl szívélyes szállásajánlatát és végül a megbékélés nevében fogadja Longinus baráti jobbját és hozzá a legmézesebb madzagot, nővérének Sybillának szerelmét. Mindezek után nem csoda, hogy Melior eleinte inkább hűséges szolgálójának és ösztöneinek köszönhetően marad életben. Végül sejtése, a korábbi veterán és Mustella halála közötti kapcsolat, vezetik el a16 évvel korábbi vérengzés szemtanúihoz, az áldozatok fiaihoz. Pax Romana és a Birodalom látszólagos fényessége mögött megbújó belső viszályok, politikai intrikák és a nemtörődömség kedvező táptalaja a cselszövéseknek. Az időközben felnőtt fiúk bosszújának mesteri terve úgy illik a korabeli Aquincum és a történelmi Róma szerző által autentikusan megrajzolt képébe, mint az időközben nevet és polgárságot váltott Ossiatus mozaikkövei Hadrianus új hálószobájába.
A regény különböző indíttatású szálai végül keresztezik egymást; a három fiú, valamint Mustella és Longinus indítéka megegyező: a felelősök számonkérése. Longinus magára maradva még elszántabban, a veterán-gyilkosságok mögé bújva szervezi saját bosszúját, immár barátja és egyben szereleme Mustella elvesztése miatt is Hadrianust okolva. Meliort a cselekvésben és az összefüggések felismerésében Róma és a császár iránti megkérdőjelezhetetlen hűsége lassítja. Látva ugyan a visszásságokat, politikai intrikákat, a fényűző sekélyességgel szemben a várost a külső területektől elválasztó nyomort és sötétséget, a Veterán mindvégig katona maradt, akinek feladata a Pax Romana és császára védelme. A hadrianusi kor kétszer változtatja meg Melior életét, amikor kimarad az értelmetlen vérontásból, és ez katonai pályafutását előrelendíti. Másodszor, amikor veteránként felgöngyölítve a gyilkosságokat megmenti a császár életét, aki újból felemeli egészen a közbiztonsági aedilisi rangig. Végül mégis vesztesként kerül ki a csatából, hiszen az igazságért mindent fel kell áldoznia, legjobb barátját Sellát, szerelmét Sybillát és valahol az idealizmusát is, nem utolsó sorban kényelmes Pelso parti nyugalmát.
A történelemformáló erők közötti erőviszonyok bemutatása mellett a szerző vendégül lát a korabeli Pannoniában, az élvezetek és izgalmak képkockáit gyakorlott kézzel keverve gondoskodik az olvasó ébrentartásáról; amikor azt hinnénk Melior megoldotta a rejtélyt, ismét történik egy gyilkosság, így a szálak újból összekuszálódnak. A szerző a belső vívódások, az elfojtott harag és bosszúvágy hiteles megjelenítése mellett a Danuvius partján fejlődő Aquincum leírásában jeleskedik a legjobban. Külön köszönet az idegen szavak magyarázatáért.
P.S.
Aki ismeri az írót az utolsó oldalnál járva már sejti, hogy a Pannon város jellegzetesen Marcellus/Mansfieldi nyugalma viszonylagos. Folytatása következik!
Felhasznált irodalom:
Heller Ágnes: A mai történelmi regény. Múlt és Jövő. 2010.
