Történelem lecke, nemcsak kezdőknek!

Az igényes, hely- és korismeretet egyaránt megkövetelő történelmi regény kategóriában a könyvpiacon nincs tolongás, a magyar történelmi regény kategóriában pedig – és itt nem csak az író személyére gondolok, hanem a történés helyszínére, kifejezetten kevesen írnak, ha mégis piacra kerül egy-egy példány méltán magára vonhatja a könyvmolyok figyelmét. Marcellus Mihályról, alias Michael Mansfieldről már esett szó korában történelmi regény felé irányuló műfajváltása, a tavaly megjelent Veterán kapcsán. A szerző 50. évfordulóján egy új editioval kényezteti olvasóit és a műfaj szerelmeseit.

Kezdjük mindjárt a végén, az utószó szerint a regény a szerző korábbi munkája, mindkét írói énjének lenyomata. Valóban, noha az első oldalak után úgy tűnik az Aquincum farkasa illeszkedik a Veterán idő- és helyszínkeretébe, ahogyan haladunk előre egyre inkább mansfieldi a cselekmény. Egyébként a két regény alapmotívuma is hasonló, a Római Birodalom tönkreteszi a helyiek békés nyugalmát és nem a legkíméletesebb eszközökkel, ártatlan családok esnek áldozatul. Az oktalan vérengzésnek mindkét esetben gyerek, illetve gyerekek a tanúi, akiknél a látvány maradandó károsodást okoz, következésképp mindkét esetben a felnövő gyerek(ek) bosszúja a cselekmény. A Veterán esetében a történelmi színfalak mögött egy gyilkossággal fonódnak össze a szálak, az Aquincum farkasában hangsúlyozott a misztikusvonal, a történelmi szál nem egy bűncselekmény köré fonódik, a bűncselekmény maga a Római Birodalom. Legalábbis azok szemszögéből ítélve, akik nem kívánják szülőföldjüket és a hagyományaikat a történelem süllyesztőjében elveszve látni. A Hatalom önmagában sosem igazságos, a Római Birodalom már csak méreteiből kiindulva sem „engedhette” meg magának a méltányosságot, vezetői Rómától szabadkezet kapnak a csalásra, vesztegetésre, mi több a Hatalom arra is lehetőséget ad, hogy a három bajtárs a saját szórakoztatására falvak előre megrendezett felgyújtásával, eraviscus embervadászattal fokozza napi adrenalinszintjét. A Kölyök, akit kiragad a történelem családja és különösképpen szeretett nagyapja köréből magára marad abban a világban, ahol legfeljebb szolgaság várhat rá. Esélye sincs arra, hogy beilleszkedjen vagy a Veterán áldozatgyerekeihez hasonlóan kaméleon módjára egészen az Ordoig eljutva másféle eszközökkel harcoljon igazságáért. A névtelen Fiú  sorsa megpecsételődött, amint a vadonból kiragadva, szabadságától megfosztva mezítelenül áll a Római Birodalom előtt. Az azonnali haláltól varázsló nagyapja utolsó percében ráruházott ereje védi meg, meghosszabbítva ezzel szenvedéseit. Ez az erő azonban, nem úgy működik, mint Pandora szelencéje, csak néha, amikor Teutan elérkezettnek látja az időt irányítja őt, miközben egy álomszerű világban lebeg.

Összegezve az Aquincum farkasa inkább misztikus, mint történelmi regény, annak ellenére, hogy a két stílus olvasmányosan ötvözhető. A mindent kisajátító római élet útvesztői, a császárt bíráló korrupt politika, átfedi az eraviscusok dilemmáját, beilleszkedés egy magasabb szintű jólétebe versus a szabadság elvesztése, valamint a misztikus Teutan által vezérelt magányos farkas útja egybefonódik a szerző szabadságba vetett hitével. A befejezés sem történelmi, inkább misztikus-Mansfieldi: a megoldás az, hogy nincs megoldás, a bosszú bevégeztetett, az éj farkasa magányosan eltűnik hazájában a vadonban, néha még hallani fájdalmas üvöltését, amint hívogatja szerelmét. Aquincum pedig páratlan fejlődésnek indult...

Marcellus történelmi sorozata a tavaly alakult Historium kiadó egyedi és dicséretre méltó kezdeményezése. Az alakuló évben máris négy kiadványt jegyeztek, az idén már most a negyedik megjelenésnél tartanak az igényes történelmi irodalom népszerűsítésének jegyében. Mazl Tov!

Lady Chat-terley szeretője

Ül az ember egy szobában egy széken, az ajtó bezárva. De ha belép egy Nő, az ember megszűnik csak embernek lenni, és azonnal Férfi lesz. És éppen annyira lesz férfi, mint amennyire Nő volt az, aki belépett.
Karinthy Frigyes

Gantner Ádám könyveiben saját életéről mesél, valahogy úgy, mint amikor valaki többször is visszapörgeti a filmet, mert meg akar találni valamit vagy valakit. Az Ősz Jeruzsálemben az Erecben eltöltött 3 aliyás év naplószerű története, az író sajátos laza, blogszerű stílusában életszerűen ecseteli az izraeli élet kulisszái mögötti életet, az ortodox extrémitásoktól az arabságokig. Folytatva a mesélést a Kissinger és Én már hazatérése után néz a múltba és tart önmaga elé is görbe tükröt, miközben sokat árul el, arról a budai srácról, aki nagyon keresi helyét a világban és leginkább a nagybetűs Nőt.

„...és akkor a majdnem híres író végre elszánta magát, hogy megírja harmadik könyvét.”

Éspedig a virtuális társkeresésről, gondolván, hogy harmincegynehány évesen immár a nőnem szakavatott ismerője. Freud a megmondhatója, hogy hősünk igen kemény fába vágta fejszéjét.

A L@tor virtuális szerelemdobozában mindent megtalálunk, amit a műfajról érdemes tudni. Többek között azt is, hogy a dokumentumanyag gyűjtésnek induló, laza stílusgyakorlatra hajazó Hősünkből sutba dobva a munkát, az írást a szerelmet, hogyan válik egy provokatív, szerelemfüggő Nímanddá. Mentségére legyen szólva, ezt Hősünk sem érti, talán ezért is pörgeti vissza a kockákat egészen a kezdetekig.

„levelek, üzenetek, telefonszámcserék emailezések, smsek, nevek, események, történetek, helyszínek, vakrandik, elutasítások, lemondott találkozások, átverések, bujkálások, leselkedések, mozik előcsarnokai, kávézók, palacsintázók, Normafa, könyvesbolt, Moszkva tér, kertkapuk, kapucsengők, zavart kézfogások, kurta puszik, kutató csókok, előszobák, albérletek, olcsó panelek, lakótársak, kertes házak, éjszakai járatok, Penthouse lakások, kisszobák, kuckók, díványok, matracok, konyhaasztalok, kezdeti téblábolások, visszautasítások, kudarcok, arcok, illatok, sóhajok, ruhaanyagok tapintása, fehér, fekete színes bugyik kavalkádja, melltartók, szeméremszőrzetek, kivillanó fehér húsdarabok, keblek sokasága csókolózások, átszeretkezett reggelek nappalok és éjszakák, lerázások, hazugságok, könnyek, könyörgések, nevetések, vágyak. beteljesülések fellángolások, könnyen jött és könnyen múló szerelmek, újabb és újabb levelek, üzenetek, telefonszámcserék jutnak eszembe.

Életek.

Sorsok.„

Leginkább a Hősünk élete és sorsa, aki legújabb kori Szindbádként hasonlóan, mint Krúdy kóstolgatja, de nem a fogásokat, hanem a nőket. Eleinte kesztyűs-kézzel, félszegen aztán saját sikereitől felbátorodva, egyre nagyobb vehemenciával, provokatívan és egyben unottan végül dühösen veti be magát az internetes nőüldözésbe és a trófeák gyűjtésébe.

Majdnem híres író Barátunk lépésről indul a miértek keresésére.

Adva van egy kisfiú, aki gyermeki félszegséggel, ámulattal csodálja a kislányokat, majd a sorok között egy túlolvasott helyes fiú bontakozik ki, amint a kamaszkori igaz szerelem oltárán lovagi odaadással áldozza fel magát. Merész az ugrás a szalagavató nagymenő laza maturandusa és az internetes társkeresés egyre éhesebbé váló nőfalója között.

Egy férfinak tényleg mindig több nő kell? Kérdezi Csernus A Nő című könyvében. A válaszra még várnunk kell egy kicsit.

Legnagyobb csodálatunkra van türelmünk, mivel a Hősünk, Barátunk etc. ügyesen keveri az extrémebb napi tudósításokat a kellemes, mosolyogtatóan gyerekkori képekkel. Kamaszkori kép Annával a Balatonon himbálózva, miközben az imádott hölgy átázott bikiniben hangos felolvasást tart a Lady Chatterley szeretőjéből Hősünk a hideg vízben próbálja lehűteni izgalmát. Az önkielégítés vicces történetei, ha valaki esetleg nem lenne tisztában fiatal fiúk nemi ösztöneivel, és a soha be nem teljesült lovagi szerelem Kinga iránt remekül megírt fejezetek.

A valóság azonban korántsem olyan romantikus, mint a gyerekkor.

Görbe tükörben látjuk a nők és (férfiak) chatelési szokásait, lelki világukat, életmódjukat. A kedves fiúcskával ellentétben, Szindbádunk túllőtt a célon, pimaszkodásait a tükrök leporolásáról, a kilók letagadásáról, a kétségbeesett párkapcsolat keresésről néhol letiltással jutalmazták.

Soron kívüli kérdés: Miért van az, hogy a könyvtáros lányok sztereotípiája a kopott pulóverben kesergő, unalmas és savanyú zárdaszűz képében jelenik meg szinte minden olvasmányban?

Tiltakoznánk, de ha igaz, hogy néhány mézes mázas szóval megspékelt vaniliáskarika (hmmmm) és bor (ajánljuk a Tokaji Kóser Furmint, 2009. évjáratot!) és a nők mind, vagy majdnem mind bedőlnek, akkor nincs mint felhoznunk ellene. Legfeljebb kissé morcosak vagyunk ennyi hímsovinizmus olvastán.

Lapozzunk. Hősünket ezek után a sovány fizetéstől, a szomorú gyermekkortól mentesült, ámde remek pozícióval és háttér anyagiakkal, kellő önbizalommal és agyarfúrtsággal megáldott humánértelmiségi nők veszik kezelésbe. Eredmény: edzőtermi mesteri titulus és némi ingyen bérlet. Nem túl biztató, ezért Hősünk végső menekvésként a hazai pálya előnyeit kihasználva, a Hatikva társkeresőn landol, ahol (vajon miért nem csodálkozunk?) összecsapnak feje felett a hullámok.

Összegezve a jó humor és az előző könyvekhez képest magabiztosabb stílusgyakorlat mellett, a L@tor esettanulmányként is felfogható, olyan társadalmi képet tár elénk ami bár kicsit torz, sajnos igaz. Az egyre táguló szociális olló fogságában ahol a származás és a gyerekkori traumák, a globalizáció rányomja bélyegét a személyes kapcsolatokra is, a társadalom elmagányosodik, a kapcsolatok üresek, a felszínes numerák mögött depresszió, magány tátong és veszi áldozatait.

Hősünk mentségére legyen mondva, laza cinizmusa, hetvenkedő stílusa, időnként hímsoviniszta beütései ellenére, a zord nőfaló mögött még mindig ugyanaz a félszeg budai fiúcska áll, aki lovagi szerelemmel csodálja a szeretett Nőt és várja az Igazit.

Pontosabban várta.

Mert vannak csodák, bár eddig az internetes társkereső mindenhatóságát nagyvárosi mítoszként könyveltük el, úgy tűnik tévedtünk. Barátunk megtalálta az igazit, ennek tanulságaként már a könyvet is a nagybetűs Nőnek dedikálta. S, hogy a történet folytatódik, azt nemsokára az ősszel megjelenő újabb editio lapjain olvashatjuk, és talán megismerhetjük a szerencsés Igazit is.

A tanulság pedig:

A férfi jutalma a nő; a nő jutalma az a tudat, hogy ő a jutalom.

(Talmud)

A L@tor (www.lovebox.hu)

kiadó: Jaffa, 2010