diasporalibrary

Lány kis vörös könyvvel

A pekingi férfi

Mérték Kiadó, 2011

oldalak száma: 525

Az idén áprilisban rendezett Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon az északi régió, Svédország, Dánia, Norvégia, Finnország, Izland, valamint a két autonóm szigetcsoport, Feröer és Aland volt a díszvendég, megérdemelten, hiszen az északi szerzők írásai külön fejezetté nőtték ki magukat az aktuális irodalmi palettán. A legkelendőbb műfaj a skandináv krimi, a 70-es évekbeli Sjöwall-Wahlöö kiadásoktól mára könyvtárnyi irodalmat jegyzünk a témakörben. A Stieg Larsson, Jo Nesbo, Karin Fossum, Lars Kepler, Hakan Nesser nevével fémjelzett felsorolásból Henning Mankell semmiképp sem hiányozhat. Eva Bergman férje hírnevét nem apósának, hanem elsősorban a BBC adaptációt is megért Kurt Wallander detektívregényeinek köszönheti

A pekingi férfi műfaját tekintve krimi. Maputoban írt regényét, véletlenül vagy sem a Pekingi Olimpia évében adta ki, saját bevallása szerint, a könyv, amit kezünkben tartunk egy regény, melynek van valóság alapja, mégis fikció.

A kiindulópont thrillerszerű, egy világvégén levő kis svéd falu szinte teljes egészében brutális mészárlás áldozatává lesz. A rendőrség tehetetlen, indíték és gyanúsított híján egyhelyben topog. Mankell a profi Wallander helyett az ügy felgöngyölítését a maga hatvan évétől, kiégett házasságától és a perrendtartás útvesztőinek zsákutcájában megrekedt és drága borok vásárlásába menekülő helsingborgi bírónőre bízza. Birgitta Roslin el kell ismerni nem egy tipikus detektív alkat, de az író nem is vár el ilyenfajta profizmust tőle.

Az esti híreket látva a tévében a bírónőnek ismerősen cseng az egyik áldozat neve. Sejtése beigazolódik anyjának, általa jóformán ismeretlen nevelőszülei is a rendőrség által közzétett listán vannak. Az embertelen mészárlás árnyékéban megelevenedik a múlt, anyja képe, apja korai halála, lassan teljesen széteső párkapcsolata és munkájába vetett kétségei. Az egyetlen biztos pont anyja nevelőszüleinek egyetlen hagyatéka, egy napló. A sorsnak a véletlenszerűség a tulajdonsága (Böszörményi), egy JA nevű munkafelügyelő Amerikában a vasútépítés korában lejegyzi emlékeit, Birgitta Roslin gyenge szálon ugyan, de köthető a napló írójához, anyja nevelőszülei ágán. Párhuzamosan feltűnik egy másik napló is, ugyanannak a történetnek más szemszögből megírt vetülete: San azt álmodta, hogy a fekete sínek alatt minden egyes talpfa egy ember bordája, a szenvedés emlékírója génjeiben továbbörökítette fájdalmát. Az elfojtás és megaláztatás mérge több generációval később leszármazottjában újjászületik. Ya Ru még a mai léptékű Kínához mérten is elképesztő hatalmát a bosszúnak rendeli alá.

Tökéletes gyilkosság márpedig nincs, Birgitta Roslin bár nem is sejti túl közel került az igazsághoz, Ya Ru pedig nem akar elvarratlan szálakat. Hibázik, kilépve a titokzatosság leple mögül saját csapdájába esik.

A külhoni sikerek ellenére A pekingi férfi a hazai kritikusok körében nem aratott osztatlan sikert, ennek oka lehet a fordítás, valamint a Mankell-től megszokott svédcsavar hiánya. Birgitta Roslin nem egy profi szemével tárja elénk az igazságot, kétkedései az író gondolatait, életfelfogását sejtetik. Mankellról tudni illik, hogy fiatalon baloldali aktivistaként részt vett a vietnami háború, a dél-afrikai apartheid, a portugálok mozambiki gyarmatosítási erőfeszítései elleni mozgalmakban, a 70-es években élettársa egy norvég maoista nő. Mankell bár szimpatizált a kommunista párttal, soraiba sosem lépett be és ezek a tények sok mindent megmagyaráznak a témaválasztást illetően. A pekingi férfi a svéd krimikre jellemző társadalomkritika felé húz, nem hagy elvarratlan szálakat. Az adrenalinban gazdagabb esetekhez szokott rajongók számára úgy tűnhet, hogy a kelleténél többet foglalkozik az afrikai helyszín és Kína mesterséges migrációs politikájának elemzésével. Az író szavait idézve persze a regényekben is stimmelniük kell a legfontosabb részleteknek akár a madarak pekingi jelenlétéről van szó, akár arról, hogy egy igazságügyi alkalmazott bírónak lehet-e kincstári heverője az irodájában vagy sem, és azt is észre kell vennie, hogy bár az igazságszolgáltatás számára megkönnyebbüléssel lezárt bűncselekmény vélt gyanúsítottja Lars-Erik Valfridsson, aki felakasztotta magát a vizsgálati fogságban, nem volt bűnös. Ezt legalább a hozzátartozóinak tudniuk kellene.

Nem utolsó sorban megjegyzendő, hogy a valaha író- és segédrendezőként kezdő Henning Mankell már a nyolcvanas években Maputóban megalapította az Avenida Színházat, 2007-ben a mozambiki S.O.S. Gyermekfalut 1,6 millió euroval támogatta. Napjainkban többek között a Leopard Förlag-ot, saját kiadóját működteti fiatal svéd és afrikai tehetségek írásainak megjelentetését is támogatva. Jó tudni, hogy léteznek még irodalmi mecénások!