diasporalibrary

Torta Mojada és Alfajores

Napjaink kémregényeinek hőse klasszikus elődjeivel ellentétben új tulajdonsággal van felruházva, szeret enni, mi több azt is tudja, hogy a minőségi ételek titka, a minőségi alapanyag. Frei Tamás nyomtatásban megjelenő dossziéiban az újkori kémregény alapanyagaiból nincs hiány. A Bankár, az író regénytrilógiájának második kötete jellemzően Frei-es tényfeltáró dosszié, az előszó szerint is valós számokkal, tényekkel alátámasztva. Főszereplői és a jelenben játszódó események fiktívek, azonban a kulisszák és a politikai háttér valós, így aztán akár meg is történhetne, legalábbis olvasás közben nehéz elvonatkoztatni.

A regény forgatókönyve olyan, mint a Torta Mojada, a csoki sötétsége még jobban kiadja a fehér tejszínhab kontrasztját; a jó Fiúk túlságosan jók, a rossz Fiúk pedig? Teszik a dolgukat. A vezető bank igazgatójának elrablása mögött a hajdani barát(?) bosszúja áll és ennek nyomán születik az ördögi terv, miközben Magyarország történelmi és gazdasági sebei nyalogatása közben jó szokásához híven vegetál, mint derült égből villámcsapás, a tőzsdecápák karmai között találja magát. A megoldás André. Az első kötetből ismert magyar származású volt légiósból lett ügynök, aki éppen szerelmével próbál új (ügynöktelenített) életet kezdeni, és aki éppen véletlenül Amerikában jár.

A történet természetesen ennél bonyolultabb és csavarosabb és jól megírt, ám a történelmi valóság kulisszái mögött a fiktív szereplők között nagyon is létező személyek is említésre kerülnek, mint például Soros György, vagy éppen Rothschild báró. Izrael sem maradhat ki a rossz Fiúk sorából, mert hogy milyen kegyesek is az izraeli aknafejlesztők. Hm...

Befejezésként minden jó, ha a vége jó végszavaként kapunk valami ízelítőt az élet édes oldalából is. A Megmentőre várva Buenos Airesben, Adrienn (akit mi nők csak irigyelni tudunk, hiszen bár nem tagadja meg magától a legfinomabb édességeket xsss mérete változatlan) Torta Mojada-t eszik, gyerekkora Pesti ízein nosztalgiázva. Valóban a békebeli idők süteménye, a Hauer cukrászda finomságai közzé tartozó Sarokház hasonlít a legjobban a Torta Mojada sűrű csokoládé fürdőben nedvesített csokis piskótájához, amit a Sarokházhoz hasonlóan bőségesen minőségi tejszínhabbal tálalunk.

A Bankár az említett süteményekhez méltóan testes és élvezetes, de olvasása közben időnként tartsunk egy kis szünetet, elmélkedésre. Idézve a boldog békeidőket, Izrael nem a tapadóaknák továbbfejlesztéséről híres, azonban az igényes konyha és cukrászmesterség híve, többek között a kürtőskalács lelkes fogyasztója. A Cortadó mellé most ajánlunk egy olyan süteményt, amely ugyan nem szerepel a regényben, de történetének szálai éppolyan szerteágazóak, mint a Bankár szövevényes cselekménye, és ha már szóba került Argentína, akkor legyen Alfajores. A dulce leche-vel megtöltött vanília, méz és mandula ízesítésű kekszkorongok, megforgatva porcukorban, kókuszreszelékben vagy csokival bevonva a kis tejjel és habbal megszelídített eszpresszó, a Cortadó mellé igazán békebeli élvezet.